27.rész~Most depi és mikor happy...?

Nem tudtam elaludni csak sírtam,sírtam és sírtam.

El nem tudom hinni,hogy ezt megtette velem az a szemét állat.Hányok tőle.Gusztustalan érzéketlen tuskó,aki csak kihasznált.Nagyon remélem,hogy ezt még vissza kapja az élettől.Magamra is haragszom.Naiv voltam.Nem hittem  azoknak az embereknek akik védeni akartak engem a csalódástól és ettől az embertől.Nagyon fáj ez nekem,és talán soha az életben nem fogom elfelejteni.El nem tudom képzelni,hogy fogok ezek után egy légtérben lenni vele,vagy  mellette ülni a suliba.

Ezeken rágódva észrevettem,hogy valaki kopog az ablakon.Szegény Zsófi volt az.A nagy káoszban bezártam az ablakot,és őt pedig kizártam.Még szerencse,hogy nem aludtam.Igaz,még ha akartam sem tudtam volna aludni.Már 5 óra volt mikor megjött.Én semmit nem aludtam,csak sírtam.

-Csajszi miért zártál ki-kissé paprikás volt

-Bocsi-szipogtam-véletlen volt-nagy nehezen elmondtam egy értelmes mondatot,de többre nem voltam képes

-Csajszi te sírtál-komorodott el Zsófi arca.

Nálam ismét elszakadt a cérna.Nem tudtam egy szót sem szólni,újra sírni kezdtem.Szegény Zsófi el sem tudta képzelni mi a baj,én pedig szólni sem tudtam.Hatalmas volt a káosz.

-Tina mondjál már valamit mi a baj-nagyon kétségbe volt esve szegénykém

Egy szót kinyögtem-Peti-ennél többre nem voltam képes

-Mit csinált veled az a lökött kölyök-nem értette a dolgokat

Nem tudtam elmondani neki,így a táskámból vettem egy lapot és leírtam neki pár sort"Most nem tudom elmondani,de majd reggel megpróbálom,de nem ígérek semmit"

-Okés csajszi csak nyugodj meg és aludj-próbált nyugtatni,de nálam ez már nem használt.Csak bólintottam neki,hogy legalább ő nyugodjon meg.

A szobában mindenki nyugodtam aludt,csak én nem.Képtelen voltam elaludni.Ömlöttek a könnyeim,mint a patak.A párnám olyan volt mintha kimosták volna.Reggel mikor észleltem,hogy a társaság kezd ébredezni,próbáltam megnyugodni,több kevesebb sikerrel.Zsófinak első dolga volt,hogy odajött hozzám.Már nem sírtam,de elmondása szerint úgy festettem mint egy űrlény.Nem érdekelt semmi.

-Csajszi minden oké-bújt be mellém

-Nem igazán-lassan egy éjszaka sírás után képes lettem beszélni.

-Mi történt meséld el nekem-ő sem volt valami hű de happy

Mikor elmeséltem neki,hogy mi volt a szája is tátva maradt.Én pedig ismét sírtam.nagyon fájt ez nekem,mert szerettem,ésúgy éreztem hogy ú is szeret,de csak arra kellettem volna neki hogy legyen kivel lefeküdjön.Undorító.

-Az a rohadék képes volt ezt veled megcsinálni.Holnap kilógatom az ablakon-kapta fel a vizet

-Mi a baj Zsófika,miért vagy ideges?-ébresztette fel Szandrát és Brigit

El a hóbortos elmesélte neki,hogy miért ideges.És én ismét csak sírtam

-Tina figyelj rám-jött oda hozzám Brigi-Soha ne add meg neki azt az örömet,hogy sírni lásson.És erősebb csajszi vagy te annál,hogy itt sírjál.Az nem megoldás semmire ha sírsz.Elhiszem hogy nagyon fáj,hogy ezt megtette veled,de ez az idő múlásával jobb lesz.Meglátod,hogy ez őneki még jobban fog fájni,mint neked.Mert ő be is volt ba**va és azt sem tudta,mit mond.Szerintem felére nem emlékszik.És ha neki egy k*va kell és nem te,egy könnyed ne hulljon miatta-nagyon jól este Brigitől ezek a szavak.Ő mindég valami okosat tud nekem mondani.

-Tina ilyen ez az élet.Egyszer happy aztán depi-egy halvány mosoly jelt meg az arcomon.

-Ha úgy teszel,hogy nem érdekel és leszarod,a fene meg fogja enni.-nagyon jól esett,hogy mindenki megértett és mellettem álltak.Ezért szeretem őket annyira.

A nap elég eseménymentesen telt.Mindenki elvolt magának.Én felhívtam Pannit dumáltam vele.Elmondtam neki,hogy milyen "rendes"volt velem Peti.Ő is kiakadt mint Zsófi mikor hallotta.

Este kimentünk a csajokkal sétálni.Próbáltak felvidítani kicsit,de nem igazán sikerült nekik.

Holnap suli.Legszívesebben a koliban maradnák,de sajnos nem lehet.Majd valahogy el leszek.Megpróbálok beszélni az oszival,hogy el ülhessek e mellől a féreg mellől.Remélem sikerrel járok.