53.rész~4 hónap után újra otthon...

Hónapokkal később

Ma végre kimehetek már ebből a szörnyű kórházból.Nagyon rossz volt itt bent, egyenesen szörnyű. Látogatók nem lehetnek nálam egész nap,folyamatos unalom.Nagyon sok időm volt gondolkodni mindenen.Kb az eddigi életen lepörgött újra előttem.Újragondoltam  minden jó és rossz dolgot.A kolit, a haverokat akik mindig mellettem állnak és álltak,aki mikor kis idejük volt hétvégén nem buliztak hanem jöttek meglátogatni és felviditani.Nagyon hálás vagyok nekik mindenért.Na de na itt hagyom ezt a fránya rusnya unalmas kórházat. Ma végre hazamehetek az én kis kuckómba ahol nem ilyen unalmas az élet és ha jól mennek a dolgok nemsokára már suliba is mehetek.Már elkezdtem bepótolni az elmaradásom,hogy ne kelljen évet ismételnem mert azt nem élném túl.Újra kezdeni ezt az egészet.
-Jó reggelt Tina,na hogy van?-Időközbe kaptam új dokit.Még fiatal orvos,de tapasztalt és jól ért az olyan esetekhez mint az enyém.Amúgy piszok jól néz és nagyon kedves.Minden nap bejött hozzám megkérdezte hogy vagyok és elárultam neki,hogy ő a kedvenc dokim azok közül akik eddig vizsgálgatták a lábam.Ja és visszatért az emlékezetem is minden rémlik,pedig jobb lett volna pár dolgot örökre elfelejteni.
-Köszönöm, most már nagyon jól mert haza mehetek.Nagyon boldog vagyok hogy végre itt hagyom ezt az unalmas kórházat.És a doktor úr hogy van?-vigyorogtam neki.
-Én is jól vagyok,köszönöm kérdését.De tudja hogy még nem szabad teljesen erőltesse a lábát,de megnyugtatom nemsokára már újra mehet iskolába.
-Hát csodás.Már ideje lenne hogy menjek suliba is mert a leckékből nem sokat értek és csomó dogát kell irnom.Annyi dolgom van és már allig várom,hogy neki foghassak.
-Szép jó reggelt mindenkinek-jöttek be anyáék
-Jó reggelt.
-Hogy vagy Tinácskám?
-Most már nagyon jól mert végre hazamehetek.A húgom nem jött?
-De igen,apával várnak kint az autóba.
-Oké,akkor már mehetünk is.-indulta, volna el mint a vonat
-Lassan a testtel kisasszony. Magácska még nem tud ennyire gyorsan menni akárhogy is szeretne.-kapott el a doki,mert szinte elestem
-Jöjjön,segitek kimenni
-Köszönöm
 5 perc és le is értünk
-Köszönök mindent az én kedvenc dokimnak-vigyorogtam
-Én pedig jobbulást a kedvenc páciensemnek.Várom vissza ellenőrzésre.
-Rendben,viszlát.-ezzel elindultunk anyával az autó fele ahol a tesóm már az ablakban volt annyira várt
A nagy hó ellenére elég hamar hazaértünk.Már nagyon vártam hogy végre a saját pihe-puha ágyikómba aludjak,mert a kórházi ágyam nagyon kényelmetlen volt.
Nagy nehezen felbicegtem a lépcsőn és a szobám fele vettem az irányt ahonnan valami motoszkálást hallottam,hüm fura.
-Üdv itthon Tina-hallottam egy nagy kiáltást amint beléptem a szobába.ZSófi Norny,a kolis szobatársaim mind bent voltak a szonámba.
-Te jó ég,ti hol jöttetek be az ablakon?-még a hangom is elakadt a meglepődöttségtől.
-Zsófi kulcsával-vigyorogtak
-Imádlak titeket-kezdett könny cseppek megjelenni a szemem sarkában.Már a csajokat nem láttam 4 hónapja :(
-Mi is téged,kis bőgőmasina-öleltek meg mindannyian
-És mikor jössz suliba?-tért a lényegre Norby
-Hát az imádnivaló dokikám azt mondta hogy max 2 hét és mehetek,csak addig kell járjak tornázni.
-Reméljük mihamarabb jössz suliba,mert már mindenkinek hiányzol.-mosolygott Norby
-Ezzel arra akar célozni,hogy még Petinek is-kezdte Zsófi
-Na jó,hagyjatok vele.Tudjátok sok időm volt bent gondolkodni,hosszú idő volt ez a 4 hónap,és első dolgom az volt h mindent végig gondoltam Petivel kapcsolatba és rájöttem,hogy már csak szánalmat érzek iránta és semmi mást.
Sokat beszélgettünk.Mindent el kellett nekik meséljek.Nagyon élvezték az általam elmondott jellemzést dokikról és az imádnivaló dokikámról.Késő este mentek el a csajok na meg Norby.Nagyon jót beszélgettük és már hiányoznak :(