Első gimis év

2013. július 22., hétfő

14.rész~Ilyet is csak én tudok...

Jó olvasást az új részhez.Várom  a véleményeteket,megjegyzéseteket,hozzászólásotokat.Kíváncsi lennék,hogy szerintetek hogyan fog folytatódni a történet.PUSZI :*

 A reggel tökéletesen indult,végre időben megérkeztünk és Peti sehol sem volt.Örültem,hogy nem jön ma suliba,de az örömöm hamar elszállt..Első óránk valami csodának köszönhetően osztályfőnöki.Ezzel eddig nem is lenne semmi baj.Az a baj hogy a tanárok engem szándékosan szívatni akarnak.Az oszi kitalálta,hogy névsor szerint fiú lány párosokat alkot,és így fogunk ülni.Fogalmunk sem volt,hogy kinek mi a vezetékneve.Sorolja az oszi a neveket,mondja hogy melyik padba üljenek.Nagyon reméltem,hogy nem Peti mellé fogok ülni,de ez sajnos nem így lett.Az egyik rémálmom vált valóssággá.Mintha az égiek is összeesküdtek volna ellenem
-Na lássuk akkor a következő fiú lány párost.Tóth Péter, második  pad.Padtársa Tóth Anita.-Istenem most segíts,hogy ez csak egy álom legyen és gyorsan keljek fel.
-Hátuknál levő padba ül Vitéz Bence és  Zsibai Zsófia.-ők is nagyon szeretik egymást.épp úgy mint mi.Zsófiéknak örültem,legalább lesz társaságom és Bence is jó fej srác,de mikor Petivel együtt vannak kikészítenek.Előttünk Andi és Tomi ültek.Kitűnő padsor lettünk.
      A napok így teltek el.Petivel néha néha váltottunk egy két szót,de nem akartam vele beszélni.És sajnos már a haragom is kezdett elmúlni.A haragomat valami más váltotta fel.Valami más amit még magamnak sem vallok be.Ma már csütörtök van és már majdnem túléltem a hetet a dilibogyó mellett.Két tűz közé kerültem mert előttem Andi hátamnál Zsófi.Nagyon jól elvagyunk a lányokkal.A héten is írtunk dogát és jól ment mind a hármunknak.talán mert leültünk tanulni.Ma olyan furán érzem magam.Émelygek,fáj a fejem hányingerem van.Zsófi és Andi a két lökött ezzel is szívattak.Ahogy mennénk ki szünetre nagyon szédültem és megkapaszkodtam Zsófiba. Innentől kezdve képszakadás van csak azt vettem észre h egy ágyon fekszem körülöttem nővérek.
-Mi történt, hol vagyok-kérdeztem zavartan.Semmit sem értettem
-Nyugodjon meg Anita most már  jól van-nyugtatott az egyik ápolónő.-Jöjjön ide kisasszony-szólt egy másik
-Tina minden oké,nagyon megijedtünk-szegény Zsófi szinte sírt
-De miért vagyok itt,mi történt velem-kérdeztem összezavarodottan
-Az utóbbi napokban valami nagyon megviselte és ebbe az állapotba sodorta.Az is reá segített,hogy leesett a cukorszintje,de most már többnyire jól van.-magyarázta az ápolónő-de ha a fiatalember nem fogja meg magát akkor nagyobb baja is lehetett volna
-Zsófi mi van,nem értek semmit
-Ha felértünk a koliba akkor mindent elmagyarázok.
                                                       ~3 óra múlva a koliban~
-Na Zsófi most már szeretném tudni mi történt velem
-Oké elmesélem,de csajszi azt tudnod kell,hogy nagyon megijesztettél.
-Bocsánat,nem akartam
-Mikor jöttünk kifele az ajtón akkor nagyon megkapaszkodtál a karomban.Nem tudtam hogy mi a baj,de nem szóltam semmit.A fiúk jöttek a hátunknál és a hátsónkat elemezték a lököttek.Ezt ők mondták.Peti a hátadnál jött,nagy szerencsédre és elkapott mikor el ájultál. Mindannyian nagyon megijedtünk.Peti volt az egyetlen aki észnél volt.Mint az őrült szaladt veled le a nővérekhez.És mikor kiküldték na akkor nagyon megijedt hogy valami komoly bajod lett.Szegény úgy sírt,mint egy kisgyerek.A várakozás idegőrlő volt.:Andi,Réka,Betti,Vivi,Viki Tomi,Bence,Máté,Ricsi Peti kint ültek a váró teremben.Én bent voltam veled és küldtem nekik ki az információkat.Kaptál valami injekciót amitől jobban lettél és ekkor már kezdtünk megnyugodni.Mikor szóltam nekik hogy minden oké akkor azt mondták,hogy gyorsan haza mennek és majd jönnek ide a koliba.
kaptál egy-két pirulát amit kell szedjél és még azt mondták,hogy kerüld a stresszes helyzeteket.
-Te jó ég,el sem tudom hinni.Nagyon köszönöm hogy ott voltál velem-hálálkodtam Zsófinak
-Ezt a többieknek is köszönd meg ne csak nekem-vigyorgott reám a Zsófis vigyorával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése