Itt az új rész.Nem lett egy hű de happy rész,de van amikor szomorú pillanatok is vannak az életben.Még nagyon sok vidám rész lesz és terveim szerint a vége happy end lesz.Várom mindenki véleményét a részekkel kapcsolatosan.Jó olvasást hozzá.Puszi :*
A vasárnap csak úgy elrepült.nagyon gyorsan eltelt az a nap.A szobatársaimmal nagyon sokat hülyéskedtünk,szívattuk egymást,de valahogy még sem tudtam önfeledten boldog lenni.Még mindég bántottak a tegnapi események.Úgy érzem,hogy nem egy könnyen fogom túltenni magam a tegnapi eseményen.Ma reggel ismét suli.Nagyon rosszul indult ez a hét.Első óra matek és dogát írtunk ami nem volt bejelentve.Elég jól ment remélem lesz egy 4-5.Az órák jól teltek,ellenben a szünetekkel.A padokon ültünk kint,élveztük a napsugarakat,melyek lágyan simogatták még az arcunkat,de már nem sokáig mert megjelent a szeptemberi hűvös szél.Minden szünetben Zsófi rángatott ki,mert nem akartam látni Petit.Most már ahogy lassan telnek a hetek mindenkivel jól kijövök,vagyis majdnem mindenkivel.A pinkikkel még most sem felhőtlen a viszonyunk,de kezdenek alkalmazkodni a brigádhoz.Petiről meg ne is beszéljünk.Legszívesebben kilógatnám a fülénél fogva az ablakon.Ma is beszólogatott,de nem is figyeltem rá.Látta,hogy nagyon pipa vagyok és lekopott rólam.Az órák gyorsan telnek,a szünetek viszont nagyon lassan.
Láttam,hogy a Bence,Peti,Tomi,Máté négyes nagyon furán viselkedik.Csengettek.Mindenki felpattan a helyéről és ki megy az osztályból.Zsófi szólt,hogy kint megvár menjek ki hozzájuk.valamit kotorásztam a táskámban és azt hittem magamban vagyok az osztályba,de tévedtem.Egyszer azt érzem h valaki megfogja a vállam.
-Te mit keresel a padomnál-kissé megijedtem és mikor megláttam,hogy ki az aki még bent van....húúúú....nagyon mérges voltam.
-Miért nem szabad-kérdezte szemtelenül az a bunkó.
-Nem-jelentettem ki határozottan-Én sem megyek a te padodhoz,úgyhogy te sem gyere az enyémhez-magamon is meglepődtem,hogy ennyire határozott is tudok lenni.
-Oké, ássuk el a csata bárdot egy ideig.Szeretnék veled beszélni.-közbe leült mellém.
-Nekem nincs semmi mondanivalóm...
-De nekem van-vágott a szavamba-Figyelj tudom nagyon bunkó és hülye vagyok,de nem tehetek róla-nem egy fenét,kommentáltam magamban-A tegnapiért pedig egy hatalmas bocsánat kéréssel tartozom.Nem úgy akartam,hogy történjen,sajnálom. Tina el kell hogy mondjam neked-ez volt az a pillanat amikor én felálltam és ki mentem volna ha ismét nem ránt vissza-Kérlek hallgass végig.-bevágtam egy grimaszt és visszaültem.
-Ott tartottál,hogy el kell mondj valamit-próbáltam szemtelen lenni,de nem ment.
-Igen.Már az évnyitókor mikor megláttalak nagyon szimpatikus voltál nekem,és mikor láttam,hogy az osztályomhoz állsz be nagyon megörültem.Én alapjába véve,nem vagyok egy ilyen bunkó srác,de ez mindég bejön a csajoknál,de te kivételes eset vagy.Mikor fent voltam a lányokkal nálatok,akkor voltam igazi önmagam.Nem voltam bunkó s láttam,hogy ezt az énem igazán kedveled.És azt is láttam,hogy milyen hatással volt rád az puszi amit kaptál.Akkor azt gondoltam,hogy van esélyem nálad,és a tegnap történt dolog ebben nagyon elbizonytalanított. Tina én nagyon nagyon kedvellek,és nagyon rég tetszett nekem annyira lány,mint te most.Érzem,hogy én is bejövök neked,ne is tagadd.Nem lehetne az,hogy megpróbáljuk együtt.
A szívem összeszorult mikor azt az utolsó mondatot meghallottam,de keménynek kellett lennem magammal szemben és Petivel szemben is.Nem tudhattam,hogy ezt most őszintén mondja,vagy csak azért vág be ilyen dumát ,mert meg akar szerezni.Na de akkor melléfogott.Tudtam,hogy ez a döntésem nekem fog a legjobban fájni,de ez muszáj.Nagy nehezen ki kínoztam magamból egy normális,összefüggő szöveget anélkül,hogy elbőgném magam.
-Peti,hagyjuk ezt a témát.-Itt már a sírás fojtogatott. Én nem tudom,hogy ezt őszintén mondod-e ezt nekem vagy csak azért,hogy megszerezz.nem vagyok hülye,van két szemem amivel jól látok.Amíg te a parkban azzal a szőke csajjal smárolsz,addig engem ne hülyíts és hagyj békén-Ezzel fogtam magam és kimentem a többiekhez.Ahogy mentem kifele a szememből könnycseppek potyogtak,de gyorsan eltüntettek őket.Magamban akartam lenni.Nem akartam hallgatni senkinek sem a hülyeségeit.Leültem a lépcsőre.A könnyeim továbbra is potyogtak,de meghallottam gyorsan felém közeledő lépteket és letöröltek azokat.
-Tina szolt a tanár úr,hogy elmarad a biológia,mert sürgősen haza kellett menjen.Kérlek szólj a többieknek is és menjetek haza.
-Rendben tanárnő-szóltam elcsuklott hangon.Nem tudtam hogy menjek ki és elmondtam ezt mert nem bírtam beszélni.5 percig erőt merítettem.Kimentem és közöltem a többiekkel,akik nagyon örültek neki.Zsófi észrevette,hogy valami nincs rendben velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése