1.rész~Az első nagy nap...

        Mint minden diák életében, egyszer eljön az a pillanat  amikor először lép be a gimi ajtaján. Az a nap, amikor a kis általános iskolásból, nagy és szabad diák lesz,és persze jobb esetben ez távol a szülői fészektől. Ez a nap az öröm napja,de egy kicsit az aggodalomé is. Öröm, hogy végre elhúzhatunk az általánosból és otthonról, de ugyanilyen aggodalom az ismeretlennel szemben, ami a következőkben vár.

        És igen az a bizonyos első nap, hm.....tele élet kedvel, lázadással,vágyakkal,célokkal. 

Az én első napom is így indult a gimibe...Új suli,új arcok,új város...mindentől és mindenkitől távol,csak néhány ismerős, akikkel osztály társ voltam,de nekivágok a giminek megcsinálom, mert céljaim vannak, amelyek szeretném ha megvalósulnának.

        Az első év nyitó gimis diákként eddig még jó. Nagy nehezen összevergődik az osztály 1-2 ismerős arc semmi több.Az osztály összeállt. 26 diák. Fele a városban él , és  fele mostantól a városban fog élni,mivel gimisek lettek, az új otthonuk mostantól a bentlakás épülete lesz. 

       Az év nyitó rendben lezajlott, mindenik osztály megkapta a maga osztályfőnökét vagy osztályfőnöknőjét. Én a jobbik esethez tartozok mivel osztályfőnöknőt kaptam. Nekem valahogy mindig szimpibbek voltak az osztályfőnöknők,mint az osztályfőnökök .Az osztályfőnökkel mindenki besétált a maga kis osztályába,ahol 4 éven keresztül lenni fog,így mi is. Leül mindenki és az oszi is bejött. Szokásomhoz híven az utolsó padot kaparintottam meg magamnak,mivel nem vagyok egy könnyen barátkozós típus. Az oszi elmondta a mondanivalóját,kiosztotta a könyveket és a mai napra elbúcsúzott az osztálytól .Így irány a bentlakás.

    Hát ez addig megvolt....gondoltam magamban,mikor valaki hátulról megütögeti a vállam és így szól.

- Helló,te is a bentlakáshoz sietsz?-húúúú csak nagyot néztem.

-Ó, bocs be sem mutatkoztam Anna vagyok, de hívj csak nyugodtam Ancsának, úgy is mindenki így ismer.

- Helló Anna az én nevem Anita, de szólíts nyugodtan csak Tinának.

- Oké,akkor Tina. Te is a bent lakáshoz jössz?- kérdezte tőlem nagyon aranyosan.

- Igen Ancsa én is odamegyek.

- Ugye nem nagy gond ha csatlakoznék hozzád,mert nem ismerek senkit a bent lakásból. Láttam, hogy te sem ismered ezeket a városiakat és gondoltam hogy bent lakásos lehetsz,így siettem utánad.- csak úgy folyt a csajból a duma...

- Hát....gyere.- mondtam neki nem túl barátságosan. Így ketten kullogtunk egész a bent lakásig,ahol már a csomagjaink vártak ránk.