Reggel borzalmasan ébredtem,fájt a fejem a szemem alatt óriási karikák és még mindig bőghetnékem volt.Csak én lehetek ekkora marha,hogy kétszer is át tudnak verni.Borzasztóan haragszom Petire és magamra is,mert hittem neki hogy szeret.Nagyon jó,hogy már csak 1 hét és egy ideig nem látom többet.Csak ez az egy ami most boldoggá tesz,semmi más.
Mikor én felkeltem akkor Zsófi még mélyen aludt,gondolom jó későn jöhetett meg,de legalább neki volt egy jó estéje ha már nekem egy borzalmas.
~2 órával később~
Tina mi a történt tegnap,hogy se' szó se' beszéd leléptél?-jött az ágyamhoz Zsófi kicsit mérgesen.Mikor látta,hogy sírok nagyon megdöbbent.
-Tippelj,mi történhetett-szipogtam
-Mit csinált veled az a szemét Peti,kikaparom a szemét ha egy ujjal is hozzád ért-kapta fel a vizet
-Egy ujjal sem ért hozzám,de a szívemet darabokra szaggatta
-Jaj Tina beszélj már már magyarul,mert én így nem értem
-Szakított velem-és újra bőgni kezdtem
-Hogy mi?-érthetetlenkedett Zsófi-Ezt nem mondod komolyan.
-Ezt teljesen komolyan mondom.Előbb jött nekem azzal,hogy már nem érez irántam csak szeretetet és tiszteletet,de tudtam hogy nem mond igazat és rákérdeztem,hogy megcsal-e és csodák csodájára azt a választ kaptam,hogy igen.
-Ezt nem hiszem el,hogy ekkora köcsög tud lenni.Ha meglátom kikaparom a szemét és egy szál haját sem hagyok-Zsófi amilyen lökött még neki megy
-Zsófi nem kell,nyugi oké.Majd az élettől visszakap ő mindent és az jobban fog neki fájni-kezdem belenyugodni a dolgokba,nincs más választásom.
-És neked,hogy alakult az estéd Norbyval?-kérdeztem Zsófitól érdeklődően
-Hú,hát nagyon jól.Annyira cuki egy srác,hogy el nem mondhatom.Nagyon sokat dumáltunk és nagyon megkedveltem,vagyis még jobban mint eddig.És képzeld még el is kísért,hogy ne jöjjek magamba haza.- mesélte Zsófi nagy vigyorral az arcán
-Ennek nagyon örülök.Legalább neked vagyis nektek volt egy jó estétek.
-Hát igen
-Tudod Zsófi engem most csak annyi boldogít,hogy már csak egy hetet kell kibírjak mellette és aztán megyek haza,karácsonyra-ekkor láttam Zsófin hogy elszomorodik,és könnybe lábad a szeme
-Miért lettél ilyen szomorú?
-Tina ez nagyon hosszú történet
-Kérlek mond el,mert látom hogy nyomaszt.
-Hát nekem a karácsonyról nem a szeretet jut eszembe hanem a szánalom,a harag az egyedüllét.Most karácsony estéjén lesz már 2 éve,hogy anya elhagyott és lelépett a húgommal Olaszországba a pasasához,mert megismerkedett egy pasassal és elment hozzá és a húgomat is magával vitte.Mindannyiunkat nagyon megviselt,én depresszióba estem apám az alkoholba talált menedéket.Aztán meguntam hogy minden este tök részegen jön haza és folyton ordibál és ha úgy van kedve meg is ver.Elköltöztem nagyanyámékhoz,de szegények ők már öregek.Valahogy Isten az utamba sodort egy nagyon kedves nénit aki főz mos takarít rájuk.Így tudtam tovább folytatni az iskolát. Kb 2 hete mikor haza kellett menjek olyan sürgősen akkor nem azért mentem haza,mert beteg lettem,hanem mert mind a ketten meghaltak.Nagyapám agyvérzést kapott és a kórházban meghalt.Mikor nagyanyámmal közölték hogy nagyapám meghalt,nagymamán szívinfarktust kapott azon nyomban.Az ő temetésükre mentem haza.Nekem a barátaimon kívül senkim nincs,csak egy részeges apám akit látni sem akarok.Remélem Ani néninek megesik rajtam a szíve és megengedi,hogy ide költözzek a kollégiumba.-szegény Zsófi,ezt nem is tudtam róla mindezeket.Nagyon nehéz élete volt és van is.Én őszintén megkönnyeztem mikor mesélte a történteket és neki is kicsordult egy könnycsepp a szemén.
-Figyelj Zsófi,mit szolnál hozzá ha karácsonyra velem jönnél haza.Anyáék biztosan megengednék,és a húgom is örülne neki.-vetettem fel könnyes szemmel egy ötletet.
-Figyelj Tina ha a szüleid beleegyeznek én nagyon szívesen veletek tölteném a karácsonyt,mert itt a koliban csak egyedül lennék.-érzékenyült el szegénykém
-Kérlek ezeket ne mond el senkinek,nem szeretném ha ezek miatt lenéznének és sajnálnának.Nincs szükségem senki sajnálatára sem
-Megígérem,hogy senkinek sem mondom el.
-Köszönöm Tina hogy vagy nekem és Istennek is köszönöm hogy megismerkedhettem egy ilyen csajjal mint te vagy-ölelt meg.Mindketten sírva fakadtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése